Az előző rész, ahol általánosságban írok a tanítás rendszeréről itt található
Mit csinálok pontosan a kémia órákon?
A) Faktok
Itt tiszta sor volt, minden folytatódik a korábbiak szerint, online tartom az órákat, ugyanúgy kapnak házit, stb. Ez jól is működik, motiváltak, jelen vannak 100%-ban az online órákon. Kicsit lassabban tudunk haladni mint normál kerékvágásban, de még így is jól. Eddig is flipped classroomként működtünk szinte mindig (azaz elmélet esetében), a számolási feladatok magyarázata volt az osztálytermi órán illetve ezek gyakorlása. Ez történik az online órákon is, no persze itt online táblára kell írnom.
Online tábla többféle is van, én a https://awwapp.com/ oldalt használom. A videóhívás során meg tudom osztani a képernyőmet, ezen látják, hogy mit írok, de a fenti oldal előnye, hogy el tudom küldeni nekik a linket (úgy is, hogy ők szerkeszteni tudják és úgy is, hogy ne), így azt megnyitva is látják, sőt óra után is vissza lehet nézni. Amiért nagyon szeretem az oldalt, hogy egy táblához több lap is tartozik (alul a + jelre kattintva hozhatók létre), így egy megosztott linkkel több óra tartalmát is rendszerezve láthatják. Valamint ami nagy előny, hogy gépelni is lehet ezen a táblán, így nem kell az egérrel szenvednem a kézírást (ugyanis digitollam persze nincs).
B) Egy kilencedikes csoportom van még kémiából. Velük az első héten tartottunk egy online próbaórát, ahol megbeszéltük a továbbiakat. Úgy gondoltam, hogy mivel nem érettségi tárgy, (s így egy vis major helyzetben, mint ami most is van; nem ez a legfontosabb dolog), ezért tudjuk lazán kezelni az órákat, hogy maradjon energiájuk a többire.
Hiszen valljuk be, ez a helyzet több energiát kíván, ha másért nem, akkor azért mert hirtelen meg kell tanulni alkalmazkodni egy új helyzethez. De egyébként azért is, mert önállóan tanulni, időt beosztani, tananyagot feldolgozni nehezebb. Főleg úgy, hogy közben be van zárva az ember, épp vészhelyzet dúl az országban, el van szeparálva a barátaitól, az eddigi életétől, sőt még az is lehet, hogy a szülei épp elvesztették a munkájukat, s ezért életkrízis is van. Ez a helyzet embert próbáló, így muszáj valahol lazítani az offline iskolákhoz képest.
Szóval a helyzetre tekintettel én felajánlottam nekik, hogy szavazzák meg, hogyan folytassuk az életünket.
A) Folytatjuk tovább online az órákat;
B) nem tartunk online órákat, hanem helyette kapnak a classroomban feladatokat, keveset, kreatívat, inkább csak mutatóba;
C) A kettőt vegyítjük: aki tovább akar tanulni kémiával, így fontos lenne neki, hogy haladjunk, azoknak tartom az online órákat; a többiek meg kapnak feladatot.
Elmondtam, hogy jegyet nem kívánok nekik adni, mert nem tudom biztosítani a csalásmentességet és az egyenlő feltételeket, így az eddigi rengeteg jegyük alapján lezárom őket. Aki pedig ezzel nem elégedett, mert úgy érzi, hogy az elkövetkezendő 3 hónapban még javított volna ezen, az, ha nem lesz suli május végéig, akkor ír nekem egy emailt, s kitalálunk neki valami lehetőséget. Persze teszteket, dolgozatokat kapnak majd, hogy tudják magukat ellenőrizni, de nem jegyre (formatív és szummatív értékelés, de nem osztályozás).
No, hát ebben a helyzetben a gyerekek egyhangúan megszavazták az első verziót, ők bizony szeretnének online órákat. Ők tanulni szeretnének. (Megjegyzem, csak 5-6-an lehetnek, akiknek kell majd később a kémia, s faktosok lesznek.)
Biztattam őket arra is, hogy nyugodtan szavazzanak a szívük szerint, csak azért mert az első pár ember az A opcióra szavazott (online ezt csak így tudtam kivitelezni, hogy egyesével végigkérdeztem őket), attól ők még gondolhatják másképp. Nem baj, ha így van, ebben legyenek szabadok. A baj az lenne, hogy ha a szavazás végén nem fogadnák el a többség által megszavazott dolgot. (Ez szerintem egy nagyon fontos tanulni való, jó ha hallanak ilyenről is. Ld. Asch-kísérlet. Tök jó alkalom volt erre ez a helyzet.)
Fel voltam arra is készülve, hogy ha nem erre szavaznak, hanem mondjuk a B opcióra (egyébként azt hittem, hogy a C fog győzni). És az sem lett volna tragédia, ha a B győz. De komolyan. Ha a gyerekek nem akarnak tanulni, akkor úgysem fognak. Hiába jelentem be az online órákat: nem vennének részt rajta. Vagy úgy tesz, mintha részt venne, de lenémítja a mikrofonját és zenét hallgat közben, vagy otthagyja a gépet, s elmegy. S akkor mit tudok csinálni? Az égvilágon semmit. A hagyományos osztályteremben is így van ez egyébként. Fizikailag kénytelen ott lenni (itt még van eszközünk rá, hogy legalább erre rávegyük; az online térben még erre sincs eszközünk), de azt úgysem tudjuk befolyásolni, hogy figyel-e. Aki nem akar tanulni, az úgysem fog. (Olyan ez mint a függőségek kezelése — ha nem akar gyógyulni, felesleges bármilyen kezelés. El sem kezdenek semmiféle leszoktatást, amíg a beteg nem akarja. Felesleges ugyanis.) Egy dolgot tehetünk, megpróbálunk olyan órákat tartani, hogy akarjon odafigyelni.
Ebben a vis major helyzetben a legfontosabb, hogy merjünk elszakadni az eddigi pedagógiai gyakorlatunktól, s reflektív habitussal felvértezve változtassunk a gondolkodásmódunkon. Ha a gyerek akar tanulni, akkor fog. Akkor is, ha már le van zárva, meg van az év végi jegye. Aki tanulni akar, az nem a jegyért tanul. Ha nem akar tanulni, akkor a digitális világban nincs eszközünk rá, hogy kívülről úgy tűnjön mintha tanulna (azaz muszáj beülnie az órára a terembe, különben van egy sor következmény, amit nem akar elszenvedni).
Ezért teljesen felesleges belefeszülni az online tanításban, ha a gyerekek nem akarnak tanulni (bár jelen helyzetben egy idő után a rájuk nehezedő unalom szerintem a többséget a tanulás felé tereli). Ha nem akarnak tanulni, akkor valami minimálisat találjunk ki: érdekeset, projektet, videót, vagy bármit, ami kémia is, meg motiváló a célközösségnek. Így csináltunk is valamit, meg talán motiváltunk is legalább minimálisan.
Így, hogy az enyémek a tanulás mellett döntöttek (tudom, szerencsés vagyok), mi tartjuk az online órákat, online táblával, órarend szerint. Pont ugyanannyi feladat, mintha órán lennénk. Még videókat is tudunk közösen nézni, képernyőmegosztással. Munkafüzet feladatokat is képernyőmegosztással oldunk meg. Felszólítom őket, hogy ők diktálják a megoldást, s így kiderül, mi nem világos, hol akadtak el. Ez nagy előny az előre felvett videókhoz képest.
Az osztályzással azóta sajnos változott a helyzet. Vezetői kérésre muszáj havi egy jegyet adnom nekik. Így kiagyaltam a következőt, átállunk egy egyszerűsített gamification rendszerre. Egyébként is kaptak volna teszteket (socrative.com-on egyébként, mert ezt már használtuk a tanórákon is, így ismerik), hogy lássák mik a hiányosságok, mik az erősségek a tananyag kapcsán. A teszteket természetesen többször megcsinálhatja, egészen addig, amíg hibátlan nem lesz. Nyilván olyan kérdéseket kell beletenni a tesztbe, amik az adott témakörben a legfontosabbak, így ezeket bele tudjuk csavarozni az agyukba.
Most annyi változik, hogy aki megcsinál egy ilyen 10 kérdéses tesztet hibátlanra (akárhanyadszorra), az kap 5 pontot. Ha nem csinálja addig, amíg hibátlan nem lesz, akkor két hibátlan válaszra kap 1 pontot. 15 ponttól jeles (5) érdemjegyet szerez, 10 ponttól jó (4) érdemjegyet. Egy hónapja van megszerezni a pontokat. Terveim szerint egy ilyen felvonásban legalább négy, de inkább öt tesztnek le kell futnia. Így vesztenivalója nincs, addig gyakorolja, amíg nem megy; rossz jegyet nem szerezhet, megéri neki megcsinálni. Csalni nem igazán tud. Megkérdezheti ugyan a jó választ a zseni osztálytársától, de felesleges, mert a program maga is kiírja neki utána. Viszont a kérdések és a válaszok sorrendjét is megkeveri a rendszer minden próbálkozásnál, így nem elég bemagolnia hogy a a b b c a a a jó válaszsorrend. Kénytelen a tartalmára koncentrálni. Na meg, hogy ne legyen olyan egyszerű többszörös választásos kérdések vannak (több jó válasz is lehet a kérdésre, s mindet be kell jelölnie). Nyílt végű kérdést is megadhatnék, de ebben a koncepcióban nem érdemes, azt a gép nem tudja jól és megbízhatóan kijavítani, ez pedig szükséges ahhoz, hogy a diák egyből lássa, mik a hibái.
A gamificitation rendszer részeként felajánlottam más pontszerző lehetőségeket is, azonban ezek nem arattak sikert. 15 pontért lehetett volna nekik tesztet összeállítaniuk a társaik számára. Vagy akár oktató videót készíteni más osztályok diákjainak, egy már tanult témában, erre több hónapnyi ötöst érő pontot is hajlandó lettem volna adni. Sőt számolási feladatokat is lehetett volna megoldani a tankönyv alapján, 15 pontért. No, hát ezekkel mind nem éltek. Igen, ezek jóval nehezebb, megerőltetőbb feladatok.
Osztályzás kapcsán persze lennének még más lehetőségek is. Újra az a fontos, hogy szakadjunk el a megszokásainktól, s ne azt akarjuk digitalizálni, amit eddig csináltunk. Azaz word dokumentum elküld a gyereknek, gyerek kitölti, szerencsésebb esetben géppel, pechesebb esetben kézzel a füzetébe. Majd visszaküldi, vagy a dokumentumot, vagy a fényképet a füzetéről. No, ez utóbbi, amibe a tanár beleőrül, bár sokan így kezdtek neki, majd rájönnek 3 hónap végére, hogy ez mennyire rossz ötlet volt. A fényképekre kommentelni, javítani szerkeszteni, no az akkora munka, hogy belekezdeni sem érdemes, jó lenne, ha a tanárok sem készítenék ki magukat. Én erre egy esetben vagyok hajlandó: a faktosoknál. Nekik nagyon fontos, hogy lássam a számolásaikat, a részlépéseket is, csak úgy tudok nekik segíteni.
Szóval érdemes a saját érdekünkben is elengedni ezt a hagyományos verziót (vagy végkimerülés lesz a vége, s nem, ezt nem akarja senki, vigyázzunk magunkra is). Helyette lehet valamiféle gamification, amit fentebb írtam. De alternatívaként esetleg olyan dolgozat, ami nyílt végű kérdéseket tartalmaz, amiben a saját gondolatait kell leírni, s amit nem tud lemásolni, mert nem egy jó megoldás van rá. Még több alternatívát felsorolnak a tanárblogosok, itt.
A tanárblogosok az értékelésről írnak itt is, szuper jó cikk, ajánlom.
oKITani 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!