Néha magam is meglepődöm, hogy milyen kis energiával lehet olyan órát csinálni, amit a gyerekek élvezettel elmesélnek otthon és én a szülőktől hallom vissza, milyen lelkesen mesélnek róla otthon. Már pedig matematikáról lévén szó nem igazán gyakori a csillogó szemmel mesélés az órákról.
No legutóbbi ilyen élményem akkor volt, amikor statisztikát tanítottam tavaly tanév végén a nyolcadikosoknak. Már 1-2 hét volt hátra a suliból, év végi vizsgákon túl, így kicsit lazábbra vettük. Viszont a statisztikát még szerettem volna megtanítani. No hát a következő jutott spontán az órán eszembe: a diákok adatait használtuk a feladatokban.
A félévi kémia (azért pont kémia, mert azt is én tanítom nekik) jegyeikből készítettünk oszlopdiagramot.
Azaz kiszámoltuk az matekcsoport átlagmagasságát (illetve a mediánt és a móduszt). Elkészítettük a gyakoriság táblázatot, kiszámolgattuk a relatív gyakoriságokat. A magasságokból is szerettünk volna egy oszlopdiagramot, aztán a diákokkal közösen fedeztük fel, hogy túl sokféle különböző adat van, így nem lenne igazán informatív a diagram és ráadásul sok idő és hely kellene az elkészítéséhez. Így sávokat (nagyon alacsony, alacsony, átlagos, magas, nagyon magas) találtunk ki, és az adott magassági sávba tartozókból született a diagram.
A kördiagramnál a testvéreik számát kellett ábrázolni. Itt még azt is ki kellett találni, hogyan lehet ezt megtenni, ti. a csoportból hány diáknak nincs testvére, hánynak van egy, hánynak kettő, három és háromnál több.
Az adatgyűjtés úgy történt, hogy egyesével bediktálták a táblára az éppen keresett adatukat. Számomra meglepő módon nagyon élvezték, hogy összehasonlították egymással a magasságukat. Volt, akiét nem is hittük el, mert alacsonyabbnak gondoltuk. Ott mérést végeztünk, a referencia pedig én magam voltam a magam 171 cm-es magasságával. Nagyon öröm volt, amikor kiderült, hogy alanyunk tényleg magasabb tőlem pár centivel.
Nulla előkészület, sok matematika, jó hangulat, csillogó szemek, lelkes diákok. GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!
oKITani 